Alex Nursall arról, hogy jó lehet rossz úton

A FreeConference kreatív csapata úgy döntött, hogy kapcsolatba lép néhány kedvenc művészünkkel, textilművészünkkel és illusztrátorainkkal, és felkéri őket, hogy alakítsák át a FreeConference logót (a Puffin) személyes stílusuknak megfelelően. Elég megtiszteltetés volt, hogy beszélgethettem egyik kedves művészünkkel, Alex Nursall -lal.

Mielőtt leültem volna a számítógépemhez, hogy beszéljek Alexszel a FreeConference.com segítségével, kicsit kutakodtam. 40 perccel a Google nyúlüregében rájöttem, hogy a Torontói Egyetemen ugyanannak a kiadványnak dolgoztunk – az újságukban. , a Varsity.

A FreeConference egy kattintásos videokonferencia funkcióval rendelkezik, de megadtam Alexnek azt a lehetőséget is, hogy behívjon a Torontói betárcsázási számunkon keresztül, de titokban reméltem, hogy csatlakozni fog a konferenciánkhoz, mivel alig vártam, hogy Alex hogyan nézzen ki a kristályunkon tiszta videó. Gyakran egyedi színekben festeti a haját, és tökéletes stílusú. Ideges és izgatott voltam egyszerre.

Alex Nursall író, illusztrátor, fotós és képregény néven ismert, de szerettem volna tudni, hogy ezek közül a címek közül melyik található először a névjegykártyáján.

Végül a nyelv erejéről, a légzőszoba szükségességéről beszélgettünk, és arról, hogy miért nem mindig érdemes túl komolyan venni magát. Ez vezet arra, hogy bemutassam ezt a fickót.

Alex Nursalls Puffin

G: Látom, van egy közös alma materünk. Hogyan jutott el idáig a Varsityvel kapcsolatos tapasztalataid?

V: Azt hiszem, az írással kezdtem, 2005-2010 között. Ezt tudnom kellene, de rosszul emlékszem az évekre. Írtam nekik egy ideig, és egy évig segédfotó -szerkesztőként, majd illusztrációszerkesztőként is dolgoztam.

G: Azt mondanád, hogy jobban szeretsz fotókat szerkeszteni vagy mások illusztrációit?

V: Úgy értem, részben jobban élveztem a képszerkesztést, mert ez a saját cuccom, és neked egy kicsit több az irányításod. Szívesen dolgoztam illusztrációs szerkesztőként is, mert ez egy kis változás volt – már nem magam küldtem ki feladatot, hanem más illusztrátorokat próbáltam felkutatni, akik „Hol van ez a cucc? Kérjük, időben fejezze be."

G: És persze tudod, milyen lenne, ha az e-mail címzettje lennél! Szóval biztosan könnyebb volt lebonyolítani azt a beszélgetést.

V: Igen, része volt annak, hogy ismertem az érzést. Most segít, hogy reklámban dolgozom, tehát még mindig ugyanazok az emberek. Akarnak valamit, de nem igazán tudják, hogyan mondják el, amit akarnak. Különösen az illusztrációval kapcsolatban az emberek azt mondják: „Szeretnék valamit, ami a posztgraduális iskolát képviseli”, és arra gondolok: „Sokkal több információra van szükségem, ez valóban homályos: ez tudomány, művészet? Mit keresünk itt? Húzza a lábát, vagy ez a karrierje fénypontja? ”. Érdekes volt megtanulni értelmezni ezeket a dolgokat.

G: Úgy gondolod, hogy az írói munkád segít megérteni és értelmezni mások vágyait és vágyait? Segít világosabban kommunikálni a saját víziódról?

V: Szerintem hasznos volt abban a tekintetben, hogy bővítette a szókincsemet: hogy képes legyek rájönni, mit akarnak az emberek. Azt akarod, hogy továbbra is képesek legyenek értelmezni, amit akarnak, és ne erőltesd őket túl messzire a saját értelmezésedben. Könnyű a saját módodon értelmezni, és teljesen félre lehet ütni, ezért el akarod kerülni, hogy rossz útra vezesd őket. Képesnek kell lenned szavakat kínálni, amikor nincsenek meg nekik, de tudnod kell, hogy mit keresnek.

G: Mesélj a korai hatásaidról. Autodidakta vagy? Hogyan alakult ki ez az egész kreatív életstílus?

V: Kicsit autodidakta- úgy értem, gyerekkoromban művészeti órákat csináltam. Azt hiszem, a szüleim nyárra betettek engem, hogy távol maradjanak a bátyámtól és én. Megtanultam az alapvető nyomtatást és az akvarelleket.

A nagynéném művész, szóval tanultam tőle egy-két dolgot. Sok minden képregény volt . Megnéztem a Van Gogh és a Matisse könyveket, tudod, azokat a dolgokat, amiket a családod karácsonyra vesz, amikor a szüleid azt mondják nekik, hogy érdekel a művészet, de sok képregényt olvasok.

G: Van olyan, ami eszedbe jut, mint ami formáló inspirációt jelentett számodra?

V: Ó, igen, mindenképpen a Calvin és Hobbes és a The Far Side. A Far Side a tónusért, a C&H pedig a stílusért; a Calvin és Hobbes fickójának elképesztő szeme van a színekhez. Ez olyasmi, amit az újságok művészeinek sajnos nem mindig van lehetőségük felfedezni, mert érthető módon ez egy hihetetlenül korlátozott médium.

Egyébként sok határt feszegetett egy ilyen ellenőrzött közegben. A nagyobb könyvekben láthatod az ő akvarelljeit, és ez az, ami igazán belerázott a kemény sorokba és a lágy színekbe.

G: Épp most válaszoltál a következő kérdésemre, ami arra vonatkozott, hogy mit merítettél ezekből az inspirációs forrásokból. Kemény vonalak és lágy színek – tökéletesek. Akkor melyik a kedvenc médiumod?

V: Az akvarell a legfontosabb dolgom. Az egyetemen sokat dolgoztam akrillel, de amikor kint voltam, azonnal visszatértem az akvarellhez. Ez egy kemény közeg; ez nem megbocsátó, és tudnod kell, hogyan működik a negatív tér, mert nincs fehér. Ha fehéret szeretne látni a képen, akkor inkább tervezze meg.

G: Meg akartam kérdezni, hogy mi a legnagyobb kihívás a technikában, de megelőztél. Az akrilfesték csak szükséges rossz volt számodra az egyetemen?

V: Szeretek velük festeni, és rengeteg technikai gyakorlatot adtak nekem, amikor olyan dolgokat kellett megtanulnom, mint a megfelelő rétegzés. Megvannak a maguk problémái, amelyek szuper átlátszatlanok. Nehéz megfelelően felépíteni - könnyű sűrű színmosást készíteni, ami rendben is van, de tudnod kell, hogyan működnek ezek az értékek.

Az akvarell szép abban az értelemben, hogy lehet finomságokat építeni. Általában papírtörlővel dolgozom mellettem, és nagyon könnyedén kezdem, és csak építkezem. Megragadom és megragadom, ha fel kell húznom a színt, mert túl gyorsan mentem, vagy túl gyorsan.

G: El is vezettél a következő kérdésemhez. Rutin. Tegyük fel, hogy épp most kaptál megbízást. Előre láthatóan felébredsz, fogat mosol, zuhanyozol… aztán mi van? Végigvezetnél rajta. Mi a következő lépés az alkotás során?

V: Általában azzal kezdem, hogy előhívom a hivatkozó képeket, attól függően, hogy mi az ... Tudod, olyan dolgok, amelyek érzékeltetik az ötletet, különösen, ha figurával kapcsolatos dolgokról van szó. A webkamerám többnyire hülye helyzetben lévő rólam készült fényképek, amelyek megpróbálják kitalálni, hogyan néz ki egy kar, ha visszafelé és fejjel lefelé van csavarva.

Azzal kezdem, hogy megértsem, hogyan fog kinézni a cucc, az anyag és az árnyékok, és miegymás. Az egyetlen valódi különbség olyan, mint egy kisállat -portré megrendelése, olyan, mint egy kutya, amelyet a kapott fotó alapján alapozok meg.

Ha nyitottabb, többnyire vázolok, majd onnan kezdek festeni. Saját munkám témáinak egy része az agyam nagyon furcsa mélységeiből származik, így ...

G: Mennyire furcsák ezek az ötletek? Úgy értem, csináltál már olyan munkákat is, amelyek furcsábbak, mint kérésre készült állatportrék?

V: Néhányuk nagyon furcsa volt, igen. Ez akkor volt, amikor egyetemre jártam, de valaki írt egy cikket egy pornóoldalról, és ehhez illusztrációt kellett készítenem.

Homályosan emlékszem erre - egy akvarell kép elkészítésével kellett foglalkoznom, képernyőképeket készítve erről a pornóról, és használva a legkevésbé parázna fotókat hivatkozásként. Nagyon furcsa éjszakám volt ezen a nagyon felnőtt videón, és megpróbálta felvázolni ezt a dolgot, és elővenni ezt a festményt, amely még nyilvánosan is futhatna ... Sok igazságügyi felhasználása volt a hajakkal való borításnak és a borításnak bizonyos dolgokat a Quicktime vezérlőkkel, mint egyfajta hamis „fekete sávot” hozhat létre.

Olyan dolog volt, amikor arra gondoltam: „Talán így fogom tölteni a csütörtök estémet? Rendben.” Jól esett a „Rajzolj nekem egy malacperselyt” után. Azzal nincs gond, de csináljunk valami szórakoztatóbbat.

G: Úgy tapasztalod, hogy az emberek főleg kisebb dolgok miatt keresnek meg? Vannak nagyobb darabok, amik miatt izgatott vagy?

V: Azt hiszem, jelenleg kisebb megbízásokat teljesítettem. Néhány dologtól hátráltam, mert átállok a munkahelyemre. Szeretnék visszatérni az Unnatural Predators sorozatba. Van néhány dolog, amit most még próbálok elindítani. Ezekről még nem igazán tudok beszélni, titokban kell tartani őket. De először az új munkahelyen kell elhelyezkedni.

G: Mesélj az új munkádról!

V: Egy gyártás utáni audio létesítményben dolgozom, és most váltottam casting rendezővé. Ez azt jelenti, hogy ott ülök, nézem a színészeket, és azt mondom: „Most én irányítom ezt!” Csak viccel. Valóban ott vagyok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben van. Egy fantasztikus csapattal dolgozom. Ez egy nagyszerű embercsoport.

G: Szóval szeretsz emberekkel dolgozni. Miért látok főleg állatokat a műveidben? Könnyebb őket rajzolni? Jobbak a referenciafotók? Mi a helyzet?

A: Úgy érzem, élvezem az állatok rajzolását, mert szórakoztató; nagyobb a szabadság; mivel annyi időt töltök emberek fotózásával, úgy érzem, amikor rajzolni kezdek, nagyon elegem van az emberekből.

G: A weboldaladon íróként, illusztrátorként, fotósként és szerkesztőként mutatkozol be. Azt mondanád, hogy elsősorban az egyikre helyezted a hangsúlyt a másikon? Melyik művészeti ág jelent meg először az életedben?

V: Először azt mondanám, hogy író vagyok. Sokat írok. Azt is mondhatnám, hogy a fotózás és az illusztráció egymás mellett van. Mindegyiknek megvan a maga helye.

G: Dolgozol már valami szórakoztatón? Főleg szépirodalmat írsz?

V: Leginkább kozmetikumokról és sminkekről írok. Fő szakterületem a sminktörténet. Csináltam egy sorozatot a Jezebelnek, és egy sorozatot a Pirítóshoz. Most tudtam meg, hogy A pirítós a Kongresszusi Könyvtár archívumába kerül. Néhány nagyon furcsa darab, amelyet a sminkről írtam a 2000 -es években, megtalálható a Kongresszusi Könyvtárban, úgyhogy élvezze ezt, jövő generációk! Remélem tetszeni fognak a gondolataim a levendula szemhéjfestékről, mert benne van.

G: Szóval, ha ezek a trendek visszatérnek, csak téged okolhatunk.

V: Visszajön! Ami vicces, mert kicsit öregnek érzem magam.

G: Szóval, a Puffin Projektről. Hogyan vette fel Önnel a kapcsolatot a FreeConference?

V: A főnököd, Jason Martin megemlítette nekem. Körülbelül egy évvel ezelőtt készítettem neki egy illusztrációt, mert a TSN -hez készítettem illusztrációt ezeknek az ostoba kinézetű riffeknek mind a 30 NHL logóján, és csináltam egyet neki a FreeConference puffinból, szóval ennyi.

G: Szóval, amikor megkért, hogy rajzold le újra, arra gondoltál: „Igen, elég jól ismerjük egymást. Megcsinálom.”

V: Igen, pontosan.

G : Mire jutottál?

A: A korábban használt stílusomból indultam ki a TSN-es dolgokra. A Toronto Blue Jays logójának egy eléggé hülye képén alapult, ami némi népszerűséget szerzett. Egy lapos, laza kép, a szemek eléggé buták, kidüllesztettek – jó értelemben véve rosszul kellene kinézniük , szóval…

G: Jó értelemben rossz. Magyarázd el ezt nekem.

V: Elkészültek – nagyjából, nem rosszul –, de rájuk nézve nem gondolod azt, hogy profi munka. Rájuk nézel, és azt gondolod: „Mi? Mi folyik itt? Valakit azért fizettek, hogy ezt rosszul írja le?”

Megengedem a színekben a sorok lazaságát ... Tetszik a légzőszoba a képeken.

G: Megpróbálod papíron is megjeleníteni az életeddel, amit csinálsz? Van egy kis levegővételed?

V: Megteremtettem egy hangot a művészetemben és az életemben. Van egy hang az életemben. Az ostobaság az, amit kapsz - „Rendben, ez furcsa, de szép módon”.

G: Rendben. Szóval ez egy nem túl komoly hangnem. Ez mindenre igaz? Milyen a lakótered?

V: Valójában tiszta. Elég igényes vagyok ezzel kapcsolatban. Egy régebbi épület, nagyon magas mennyezettel és egy csillárral a nappaliban. A bútorok nagy része... azt mondanám, hogy vegyes, de vannak egészen jó cuccaink. Anyukám talált egy 110 éves széket, és felújította nekünk. Rengeteg művészeti alkotás van: nem tudunk több művészeti alkotást venni, túl sok van belőle.

G: Szóval a falak jól be vannak borítva. Jó tudni. Mi a kedvenc csecsebecséd? Nem ítéllek el, ha felespohár-gyűjteményről van szó.

V: Oké, hadd gondolkozzam. A párom Liverpoolból származik, és ott vannak ezek a Superlambbananas nevű dolgok. Az egész városban vannak, ezek a bárány -banán hibridek. Ezek olyan szobrok, amelyek egy bárányt és egy banánt ötvöznek, és egy piros ül a köpenyünkön. Tetszik a lambbanana szobrunk.

Én is készítettem egyszer tálcát, valami régi ólomüvegből csempékbe vágtam. Rá van írva, hogy „Party Naked”, és ez a konyhámban van. 12 éve van ott. Úgy érzem, hogy az emberek bejönnek és megnézik, de tudod, senki sem vette ezt irányelvnek.

G: 12 év... Egy partitálcának elég sokáig elég. A múltról szólva, vissza tudsz gondolni olyan gyerekkönyvekre, amelyeket illusztrálni tudsz?

V: A gyerekkoromból származóokra gondolsz, vagy olyanokra, amelyeket magam szeretnék elkészíteni?

G: Határozottan válaszoljon mindkét kérdésre.

A: Úgy érzem, szeretnék valami vicceset csinálni a sminkelésről, csak a mindennapi életemből merítve, írnék egy könyvet a kozmetikumok történetéről kisebb gyerekeknek. Ismered azokat a " Fogyj le a fenébe " könyveket? Szívesen írnék egyet a reklámokról vagy a marketingről, úgy érzem, sok mindent lehetne belőle kihozni.

Ami a létező könyveket illeti, van egy könyv, amit gyerekkoromban olvastam, és már teljesen elfogyott, és valószínűleg soha többé nem fogom megtalálni, de a címe Suttogás a temetőben , és egy ijesztő történeteket tartalmazó könyv. Úgy érzem... Annyira kívül esik azon, amit általában csinálok, hogy nagyon beleszeretnék. Határozottan egy hátborzongató könyv gyerekeknek, és szeretek tusrajzokat készíteni. Imádnék hátborzongató tusrajzokat készíteni hozzá.

G: Milyen papírt használsz általában?

V: Finom szemű, hidegen sajtolt akvarellpapírt használok. Nem szeretem, ha a papír túl kavicsos lesz, mert akkor a vázlataim szemétnek tűnnek, ezért szeretem a finom szemcséket.

Viszont rengeteg notebookom van tele más típusú papírokkal. Mindennapi papírt, nyomtatópapírt vagy origami papírt használok, ha valamit fel kell vázolnom- valami történik! Az egészet egy füzet füzetbe keverem. Még egyet is csináltam nyugtán. Gyakran fontolgatom, hogy inkább a durva játékost adom be, és azt gondolom: „A döntő szörnyű lesz, sajnálom, ez a legjobb, amit kapni fogok”.

G: Volt már elégedetlen ügyfeleid? Előfordult már olyan, aki visszajött hozzád egy állatportréval, és azt mondta: „Ez egyáltalán nem úgy néz ki, mint az én kutyám!”

V: Nem, nem, semmi ilyesmi. Az emberek imádják az állatportréikat! Volt már egy-két ember, aki felbérelt és eltűnt a föld színéről, tudod, „itt a művészeted”, mire ők csak annyit mondtak: „Viszlát örökre!”, és te csak annyit akartál mondani: „Gyere vissza, és fizesd ki a pénzt!”, de ez sajnos előfordul. Szerencsére nem túl gyakran, de mindenkinek van olyan ügyfele, aki elpárolog, és legszívesebben azt küldtem volna: „Köszönöm, hogy ennyire szar vagy. ”

Egy ügyfél visszajött hozzám egy dinoszaurusz rajzával, és azt mondta, hogy „túl nőies”. Nem tudom, hogyan tegyem ezt kevésbé nőiessé ... Úgy voltam vele, hogy „most nagyobb lába van? Nem tudom, eltévedtem. ”

G: Ha kevésbé nőiesre akarták volna bírni, akkor csak fizetésemelést kellett volna adniuk! *fintorodik, mert a bérszakadék hatalmas probléma, és nem csak egy jó poén*

V: Csak gondoltam magamban, szeretném ezt nőiesebbé tenni. Tudod? - Rendben, most van rajta egy nagy paróka! Ott!"

G: Rajzolhatsz rá egy üvegplafont is, és azt mondhatod, hogy most már pontosan tudod, mi az.

V: Most már majdnem pikettjelet akarok adni neki! Ez remek anyag.

G: Oké, még egy-két dolog. Ha csak egyetlen dolgot vihetnél magaddal a nyaralásodra, hogy művészetet alkoss, mi lenne az?

V: Fényképezőgép szerepel a listában? Megyek a kamerával. Legalább hozom a fényképezőgépemet.

G: Digitális vagy filmes?

V: Többnyire digitális. A film csak megfizethetetlen. Többnyire esküvőket szoktam csinálni, és a filmmel csak trükkös. Mindig nagyon meditatív volt a sötét szobában, amíg valaki ki nem nyitotta az ajtókat.

G: Tehát hagyták, hogy fény szivárogjon a filmjébe? A Ne zavarj nem javaslat! 

V: Igen, minden szórakozás és játék, amíg valaki figyelmen kívül hagyja az ajtón lévő táblát. Ez egy filmfotós foglalkozás része volt, és én fekete -fehér nyomatokat dolgoztunk ki.

G: Emlékszel olyan munkára, amit igazán élveztél abban az időszakban?

V: Csináltam egy projektet a tájfotózásról egy kisbirtok régebbi részén, a bányavidéken. Szóval ez romlott volt és egy kicsit eltorzult az idő. Nekem is megvolt ez a portrésorozatom, amit a barátaimról készítettem, amikor éppen felébredtem, úgyhogy mindenki csak szuper gyűröttnek tűnik. Nincs is jobb annál, mint reggel 7 -kor arra ébredni, hogy valaki az arcodba nézi a kamerát, igaz?

Volt pár jó ember, akik nem örültek nekem. Kicsit nehezebb, ha nem lakóhelyen lakik. Most, hogy mindenki, akit ismerek, 20 perc metróútra fekszik, a házánál kell maradnom, hogy álmos legyen!

G: Van egy sötétkamra a Harthouse-ban a kameraklub számára, ha vissza szeretnél térni az előhíváshoz. Ha tudod, van két órád, amit vegyszerszagúnak kell lenned. A partnerem ezt használja a munkájához, én pedig már régóta várom azokat az értékes ezüsttekercseket!

V: Igen, azt hiszem, ezért találták ki a podcastokat. Tehát privát podcast -ülést tarthat, sötétben. Megszoktam, hogy az emberek figyelmen kívül hagyják a sötét szobában lévő jeleket, ezért elkezdtem a fülhallgatómat a vállamon hordani, kicsit mint egy köpenyt, és behúztam a hangerőt, hogy még mindig halljam a nyakamban, de megakadályozhatom, hogy bárki is eljöjjön be, ha hallottam közeledni. Kicsit olyan volt, mint egy apró nyérclopás, amely a „How Did This Get Made” epizódjaiból készült.

G: Podcastok, mi? Van valami ajánlásod?

A közelmúltban belekerültem a „Felnőttek olvassák, amiket gyermekkorukban írtak” című filmbe, ami elfogult, ahogy előadtam. Ott van a „The Nod” is, amelyet a Gimlet készít. Van egy nagyszerű epizód, amikor megtörtek egy őrült összeesküvést arról, hogy Solange megszülte Beyonce kisbabáját, és hogy az Illuminátusok hogyan késztették rá ... ez őrület volt.

Ami a festészetet illeti, munka közben nem tudok új dolgokat nézni, ezért akkor hagyom abba a régi sorozatok nézését, amikor éppen beindulok, mert így nem tudok belemerülni. Nem kell figyelnem; ez nem olyan, mint a Westworld.

Azt is tapasztalom, hogy nem tudok semmi túl ijesztőt vagy valóságközelit nézni, mert a világ már önmagában is elég ijesztő. A Black Mirrort sem tudom megnézni , az túl intenzív. Azt veszem észre magamon, hogy híreket nézek és újságokat olvasok, és mire hazaérek, már csak egy kis szünetre van szükségem a horrortól.

Azt hiszem, ezért nézek annyi régi Futuramát . Az a jövő nem is olyan ijesztő: megértem, érted? Egyet tudok érteni ezzel. „A robot részeg! Pont olyanok, mint mi.”

De egyszerűen nem tudom megnézni az epizódot Fry kutyájával. Kihagyom, túlságosan elszomorít. Jelenleg nincs háziállatom, de szeretnék egyet.

G: Ha bármilyen háziállatot tarthatnál, korlátozások nélkül, mi lenne az?

V: Kicsi és közepes méretű kutyát szeretnék, aki nem ugat túl sokat.

G: Lehetett volna egy zsebméretű oroszlánod, és mégis egy beagle-t választottál?!

V: Nem, a beagles túl sokat ugat. Szeretnék egy kutyát, aki szeret sétálni, amikor sétálni akarok, és aludni, amikor aludni akarok.

G: Szóval alapvetően a te lélekölőd.

V: Igen, nagyjából. Úgy érzem, én is nevetségesnek nevezném, mint például a szenátor, így elmehetnék a kutyaparkba, és olyan lennék, mint: „Szenátor úr, hagyja abba a fickó lábának ütését!” Csak nagyon szeretném hallani, hogy ez megtörténik.

G: Szerintem rengeteg politikai propagandát indítana el, ha tweetelnél róla.

V: Gyorsan fejlődne, az biztos.

Oké, azt hiszem, elmegyek sütni egy kis banánkenyeret, és elintézem, ami ma estére még hátravan . Elkövettem azt a hibát, hogy péksüteményt vittem be a munkahelyemre, ezért most a főnököm időnként behajol az irodámba, és azt mondja: „Tudod, van még pár banán a konyhában...”, én pedig arra gondolok: „Csak azt akarod, hogy én süssem meg a banánkenyeredet!”

Ha azt akarom, hogy bármiről is híres legyek az irodában, jó lenne, ha pékárukról lennének ismertek, nem rossz viccekről.

G: Nos, igazán öröm volt veled beszélgetni. Köszönöm az idődet. Remélem, a banánkenyér jól sikerül, és nem rossz a jó értelemben.

A Freeconference.com a tökéletes online kommunikációs megoldás olyan függetlenek számára, mint Alex Nursall, akik INGYENES professzionális telekonferencia és virtuális konferencia platformot keresnek. Iratkozz fel most.

A FreeConference.com az eredeti ingyenes konferenciahívás-szolgáltató, amely szabadságot ad Önnek, hogy kötelezettségek nélkül bárhol, bármikor csatlakozzon a megbeszéléséhez.

Hozz létre egy ingyenes fiókot még ma , és élvezd az ingyenes telekonferenciát, a letöltésmentes videókat, a képernyőmegosztást, a webkonferenciákat és sok mást.